Az I. világháború után megkezdődött Magyarország szisztematikus katonai megszállása. Az ezt követő években fokozatosan kezdett kiépülni az elfoglalt területeken az új impériumok közigazgatása, melynek következtében számos magyar származású köztisztviselőt elbocsátottak munkahelyéről. Az ezt követő érában a magyar nyelv használatát szinte minden államigazgatási egységben betiltották, mialatt az iskolák jelentős részét megszűntették, vagy idegennyelvűvé tették. Különösen igaz volt ez a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kisebbségpolitikájára.
Magyar és német lakosok ezrei vesztették el földjeiket és állásaikat, mialatt helyükre idegen délszláv telepesek érkeztek. Az itt maradt őslakosság igen nehéz helyzetbe került, ugyanis az új hatalom mindent elkövetett annak érdekében, hogy a helyi népességet asszimilálja, vagy elüldözze.
A vajdasági műkiadás története a XX. század első felében
A magyarság megmaradásának kulcsfontosságú záloga az anyanyelvi identitás megőrzése volt. Ennek érdekében számos irodalmi és nyelvészeti kör alakult az elszakított országrészben, hogy a helyi magyar kultúrát ápolja, művelje és terjessze. A terjesztésének legfontosabb eszköze pedig nem más, mint a könyv volt. Ezt viszont a helyi államhatalom is tudta, nem véletlen, hogy megannyi korlátozást és szankciót vezettek be a magyar kiadók és nyomdák ellen. A magyar sajtónak és kiadóknak el kellett viselniük a folyamatos, szigorú cenzúra jelenlétét, ahol a szólásszabadságot és a szabad gondolkodást erősen korlátozták. Mindemellett az értelmiség jelentős részének elvándorlásával a kultúrafogyasztók számottevő része is eltűnt, így a létbizonytalanság évei jöttek.
Nagy nehézséget jelentett továbbá, hogy a Vajdaság teljesen elszigetelődött Magyarországtól. A délszláv állam ugyanis minden lehetséges eszközzel megpróbálta a határokat nem csak fizikailag, de kulturálisan is fenntartani. Minden sajtóanyagot megpróbáltak lefoglalni elkobozni, ami az anyaországból érkezett. Ez nem csupán a politikai propagandaanyagokra, a Nagy-Magyarországot szimbolizáló irredenta kiadványokra volt csak igaz, hanem minden szépirodalmi, tudományos műre is. Ezen okokból kifolyólag, kevés kötet jelent meg a két világháború között, akkor is főként folyóiratok formájában, alacsony költségvetéssel kiadott munkákról beszélhetünk, melynek többsége szépirodalom volt. Minden nehézség ellenére, jócskán akadtak olyan nyomdászok, kiadók, értelmiségi körök, akik ellent tudtak állni az elnyomásnak.
Budapest domináns kultúraközvetítő szerepét Újvidék és Szabadka kívánta átvenni, melyből nyomdászat terén ez utóbbi volt a meghatározó a II. világháború előtti évtizedekben. 1918 után megközelítőleg húsz nyomda működött, melynek többsége magyar tulajdonban volt. A magyarországi nyomdák elszigetelődésével ugyanis új piaci űr keletkezett, s szinte egymás után létesültek nyomdák a városban az 1920-as években, melyek mind-mind a sajtó- és könyvkiadás igényeinek szerettek volna megfelelni. Így alakult meg a Jovan Krnjac Nyomdája 1919-ben, a Glóbus nyomda 1921-ben, Horváth József nyomdája 1921-ben, Cservik András és László nyomdája 1926-ban, az Express 1928-ban, az Unió papíráruellátóműhely szintén 1928-ban, Lakatits Ernő pecsétkészítője 1929-ben, Barna Ferenc és Barna Antal nyomdája szintén 1929-ben és a Jugoslovenski Dnevnik 1930-ban.
A két világháború között a könyvkiadások területén az értelmiségi körök jeleskedtek, s főként az irodalmi kiadványok voltak túlsúlyban. A korszak egyik legmeghatározóbb kultúrateremtő személyiségei Szenteleky Kornél és Csuka István voltak, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy a magyar szépirodalmi munkák kiadásra kerüljenek, és a délszláv versek anyanyelvünkön is megjelenjenek. Szervezői munkájuknak köszönhetően megalakult a Kalangya nevű szépirodalmi folyóirat, amely a legtöbb és legszebb szépirodalmi munkákat jelentette meg a két világháború között.
A Kalangya fő küldetése a magyar és a délszláv kulturális közeledés, az ellentétek feloldása volt. A szerb és horvát nyelven megjelenő szépirodalmi munkákat lefordították magyar nyelvre, itt jelenhettek meg Csuka Zoltán és Debreczeni József műfordításai is. Ezek mellett, a magyar szépirodalmat délszláv nyelveken kívánták publikálni. Szenteleky nagy álma az volt, hogy Ady Endre összes versét lefordítsa szerb nyelvre. A műfordítói munkák nagyon jól sikerültek, magas kvalitású anyagok jelentek meg magyar nyelven, délszláv írók tollából. A fordítások mellett, a Kalangyának sikerült felkarolni a helyi magyar irodalmat, szinte az összes jugoszláviai magyar író itt publikálta munkáját. Így jelenhetett meg itt Berényi János, Csuka János, Farkas Géza, Fekete Lajos, Kristály István, Kisbéry János, Polácsi János, Bencz Boldizsár, Börcsök Erzsébet, Cziráky Imre, Majtényi Mihály, Dudás Kálmán és Kázmér Ernő munkája. Mindemellett jó kapcsolatot ápolt az országhatáron túl ragadt magyarsággal is. Sikerült elérniük, hogy közreadják Reményik Sándor, Kosztolányi Dezső, Borsodi Lajos, Németh László és Weöres Sándor munkáit is.
1941-ben érdemi változások kezdődtek meg a magyar könyvkiadások területén. Bácska ugyanis visszatért Magyarországhoz, így feloldódott a kultúraközvetítés több évtizedes elnyomása. Ezzel egyidőben megalakult a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség, melynek célja a magyar művészetek és a kultúra terjesztése volt. Innentől kezdve a háború befejezéséig szinte minden könyvet ezen szervezeten keresztül adtak ki. Jól kiépített hálózatának köszönhetően a könyveladások gördülékenyen mentek, mintegy 300 000 tagja volt, 235 fiókkal és 173 tagegyesülettel rendelkeztek a régióban. 1941-től már az irodalmi szakosztály adta ki a Kalangyát, valamint a Délvidéki Szépmíves Céh fenntartója volt. Mindemellett tanfolyamokat szervezett a művelődni vágyóknak történelemből, irodalomból és alkotmánytanból.
A vajdasági könyvkiadás helyzete a Forum Könyvkiadó megjelenése után
A II. világháború után a magyarság ismét kiszolgáltatott helyzetbe került, a megtorlás évtizedei jöttek. Mialatt a szerb partizánok kiszolgáltatott családok ezreit ölték le a Vajdaságban, a magyar sajtótermékeket drasztikusan korlátozták. A civil szervezeteket, értelmiségi köröket beszűntették, szinte éveken keresztül nem jelent meg magyar sajtótermék Jugoszláviában. Az 1950-es években már enyhülni látszott a helyzet, számos magyar nyomda és irodalmi kör kezdett újra működni.
Hiánypótlóan hatott az 1957-ben megalapított Forum Könyvkiadó színrelépése Újvidéken, amely kétségtelenül a délvidéki magyarság legmeghatározóbb könyvkiadója volt a XX. század második felében. Szinte nem volt a Vajdaságban olyan magyar könyv, ami ne itt jelent volna meg. Szerkesztői azzal a céllal hozták létre a Forumot, hogy a világ és a magyarság legmeghatározóbb szépirodalmi és tudományos munkáit ékes anyanyelvünkön tudják publikálni, valamint felkarolják a helyi írók tevékenységét, ezzel is segítve a vajdasági magyarságot abban, hogy megőrizze identitását. Első megjelent könyvük Brunet Elemér munkája volt, amely általános iskolások számára íródott.
Az elkövetkezendő években a kiadó gyorsan fejlődött, egymás után jelentek meg az egyre színvonalasabb munkák, mialatt az eladások nőttek. Mindemellett a Forumnak sikerült megnyernie a vajdaság legnevesebb szerzőit is, így került kapcsolatba a kiadóval Szirmai Károly, Majtényi Mihály, Sinkó Ervin, Herceg János, Fehér Ferenc, Gion Nándor, Podolszki József, Kalapis Zoltán, Gál László, Pap József és Varga Zoltán. Szenteleky Kornél tiszteletére, élete egész munkásságát is sikerült kiadni az 1950-es évek végén, de nem feledkeztek meg Bori Imre és B. Szabó György írásairól sem, amelyek éppúgy fellelhetők az antikváriumokban.
Az 1960-as évektől fogva a Forum Könyvkiadó a délvidéki magyarságra hatalmas befolyást gyakorolt. Elmondható, hogy a Forum volt a vajdasági magyar kultúra szíve, ahonnan az olvasók anyanyelvükön megjelent könyvek sokaságát szerezhették be. Mindemellett monopolhelyzetben is volt a piacon. Mivel az 1960-as években Magyarországról még mindig nem lehetett könyvet behozni Jugoszláviába, így eme igény orvoslására, a hatóságok viszonylagos beleegyezésével, a Forum kétnyelvű köteteket kezdett el kiadni, ugyanúgy, mint a Kalángya harminc évvel korábban. Így került lefordításra Radnóti Miklós, Weöres Sándor és József Attila munkája délszláv nyelvekre is.
Az 1961-es esztendő mérföldkő volt a kiadó életében, ugyanis megjelent a századik kiadás, ami nem más volt, mint Ady Endre: Vér és arany című verseskötete, amely szerb-horvátul is megjelenhetett, így részben teljesülhetett Szentlelky Kornél álma. Csuka Zoltán műfordító munkásságának köszönhetően pedig számos jugoszláv költő írását fordíttatta le magyar nyelvre. A politikai gyeplő lazulásával már magyar nyelven is kiadhatták Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Szabó Magda műveit és Illyés Gyula versesköteteit. Szintén ebben a kétnyelvű sorozatokban publikálták először Bán Imre, Barta János és Czine Mihály magyar irodalomtörténettel foglalkozó, szerb nyelvre is lefordított munkáját is.
1965-ben indult útjára a Forum segítségével az Új Symposion irodalmi, művészeti folyóirat. A lap neves szerkesztőkkel rendelkezett, így Domonkos István, Fenyvesi Ottó, Tolnai Ottó, Losoncz Alpár, Thomka Beáta, Radics Viktória, Végel László, Balázs Attila, Bicskei Zoltán, Kontra Ferenc és Csorba Béla voltak a meghatározó szerkesztői.
Az irodalmi és kulturális örökség megóvása érdekében jelent meg 1971-ben a Hagyományaink sorozat, majd nem sokkal később, szintén ezzel a küldetéssel indult el a Kövek művelődéstörténeti sorozat. A Forum ekkor kezdett el foglalkozni a szépművészeten kívül más tudományágakkal is, így az 1970-es évek elején történelmi, társadalomtudományi, teológiai, filozófiai, nyelvészeti, pszichológiai, jogtudományi, építészeti, néprajzi, politikai és helytörténeti kiadványokat is sikerült megjelentetni. Ezen felül kiemelendő volt a tankönyvek kiadása is, amelyek az óvodai mesekönyvektől az egyetemi jegyzeteken át a szakbibliográfiáig mindent a fogyasztók rendelkezésére bocsátottak.
A Forum az 1970-es évek második felében érte el első nagy virágkorát. Innentől számítva már tízezres példányszámban jelentek meg a kiadványok, amelyek terjesztése olyan sikeres volt, hogy nem csupán Magyarországra, de Európa számos országában sikerült őket eladni. Az anyaországban lévő kiadókkal jó kapcsolatot ápolt, a Kossuth Könyvkiadóval, Akadémiai Kiadóval, Gondolat Kiadóval és az Európa Könyvkiadóval állt szorosabb partnerségben a cég. Számos kiadásban összedolgoztak, s eme szoros együttműködésnek hála, megannyi könyvsorozatot sikerült kiadni, országhatáron innen és túl. Az első ilyen sorozat a Gemma volt, amely 1976-ban jelentettek meg, s olyan neves szerzők publikáltak benne, mint Hódi Sándor, Beszédes István, Vass Éva, Verebes Ernő, Sebők Zoltán, Bozsik Péter, Apró István, Majoros Sándor, Fenyvesi Ottó, Lovas Ildikó, Sziveri János, Thomka Beáta és Fekete J. József.
A Kismonográfiák sorozat 1978-ban indult, ami a XX. század legjelentősebb magyar íróinak munkásságát mutatta be, így Móricz Zsigmondét, József Attiláét, Kosztolányi Dezsőét és Krúdy Gyuláét. Mindemellett a vajdasági írókról sem feledkezett meg, így Szenteleky Kornél, Majtényi Mihály, Ács Károly, Herceg János, Sinkó Ervin és Fehér Ferenc életműve is helyet kapott a kiadványban. A Forum Képzőművészeti Kismonográfiák munkában Nagyapáti Kukac Péter, Balázs G. Árpád, Faragó Endre és Pechán József neves írásai jelentek meg.
Habár a Forum Könyvkiadó fajsúlyosan a szépirodalmi művek gondozásával foglalkozott inkább, feltett szándéka volt a tudományos munkák megjelentetése is. Számos történeti, néprajzi, hegytörténeti, irodalomtörténeti és filozófiai munkát adtak ki az elmúlt hatvan év során. Mindemellett számos lexikon és szótár került a könyvespolcokra általuk. A Forum Kiskönyvtár sorozatban jelentek meg a tudományos munkák 1979-től. Olyan ismert szerzők publikáltak itt, mint Hódi Sándor, Matijevics Lajos, Jung Károly vagy Szekeres Lajos.
A Forum könyvkiadóra mindig is az igényesség volt a jellemző, ez nem csak a könyvek belső tartalmát tükrözte, de igyekeztek művészi borítókat is kiadni kezük közül. A grafikusaik, név szerint Illés Lajos, Tomcsányi László és Kapitány László számos díjat nyertek el munkájukkal, míg a könyvillusztráció területén Csernik Attila Baráth Attila és Penovác Endre jeleskedtek. Az 1980-as évekre már a könyvkiadó annyira sikeres volt, hogy már nem csak a jugoszláv és a magyar piacokon árulták könyveiket, hanem szerte Európában megjelentek népszerű kiadványaik. Dinamikus fejlődése viszont alábbhagyott a következő évtizedben.
Az 1990-es években Jugoszlávia szétesése, a délszláv háború megnehezítette a könyvkiadást. A recesszió évei kezdődtek, mindennapossá vált az elszegényedés, a nélkülözés, mialatt embargó sújtotta az országot. A könyveladásban is stagnálás mutatkozott, a Forumnak számos könyvkereskedését be kellett zárnia, míg nyomdaipari vállalata is csődöt jelentett. A külföldi írók könyveinek a kiadása teljesen megszűnt, mivel a kiadónak nem volt kellő anyagi fedezete arra, hogy a szerzői jogokat megvásárolja.
Habár kétségtelenül az 1990-es évek nehéz időszak volt a kiadó számára, ennek ellenére sikerült fennmaradnia kiváló termékei révén. Ebben az időszakban jelent meg Jung Károly néprajzkutató számos új munkája, továbbá szintén ebben az időszakban láttak napvilágot Németh István és Kontra Ferenc regényei, valamint Várady Tibor jogelméleti művei. 1998 mérföldkő volt a Forum történetében, ugyanis ekkor adta ki 2000. kiadványát, melyet Bori Imre írt „A jugoszláviai magyar irodalom története” címmel.
2008 óta a Forum Könyvkiadó új neve Forum Könyvkiadó Intézet lett. Üzemeltetői pedig a Vajdaság Autonóm Tanács és a Magyar Nemzeti Tanács. Az elmúlt évtizedben egyre több fiatal költőtehetség, műfordító, filozófus, néprajzos és történész csatlakozott a kiadóhoz, amely biztosítja a felnövekvő új vajdasági irodalmi nemzedéket a Vajdaság számára. 2017-ben ünnepelte a kiadó fennállásának 60. évfordulóját, s azóta is szüntelenül a vajdasági magyar kultúra ápolásán és felvirágoztatásán dolgozik.
Bibliográfia
Források:
- Gerold László (2016): Vajdasági magyar irodalmi lexikon (1918-2014); Forum Könyvkiadó Újvidék.
- Csáky S Piroska (2007): A Forum Könyvkiadó bibliográfiája 1957-2006. Forum Könyvkiadó, Újvidék.
- Ispánovics Csapó Julianna (2005): A jugoszláviai magyar irodalom 1998-1999. évi bibliográfiája; Magyar Tanszék Fórum, Újvidék.
- Gruber Enikő (2011): A könyvkiadás szerepe a vajdasági magyar irodalom kialakulásában. In.: Létünk ; 2011, 3. 110-116 oldal.
Internetes hivatkozás:
- Dietrich Gyula: A nyomdaipar fejlődése és jövője Szabadkán. https://adoc.pub/a-nyomdaipar-fejldese-es-jvje-szabadkan.html. Utolsó letöltés ideje: 2020.12.22.
- Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség. Archívum.hu : https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/az-ihnetov-munkanaploja-vitez-beldy-alajos-vezerezredes-hadtortenelmi-leveltarban-orzott-irataibol-19411943-82D0/fuggelek-A02A/tarsadalmi-politikai-szervezetek-intezmenyek-gyarak-uzemek-A042/delvideki-magyar-kozmuvelodesi-szovetseg-A059/ . Utolsó letöltés ideje: 2020.12.22.
- Vajdasági Magyar Digitális Adattár.: http://adattar.vmmi.org/index.php?ShowObject=folyoirat&id=1 . Utolsó letöltés ideje: 2020.12.22
- Szenteleky Kornél életrajza a Magyar Elektronikus Könyvtárban.: http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/475.html . Utolsó letöltés ideje: 2020.12.22.
- A Forum könyvkiadó honlapja: https://forumliber.rs/ . Utolsó letöltés ideje: 2020.12.22.
