Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után Magyarország északi része Csehszlovákiához került, így jelentős magyarlakta területek is. A Felvidéken maradottaknak szinte a semmiből kellett új intézményrendszert kialakítaniuk, beleértve a könyvkiadást és – terjesztést is. Mielőtt rátérnénk a konkrét tényekre, korszakoljunk. Az eltelt száz évet osszuk három nagyobb időszakra, amelyek között jelentős határvonal húzódik. Sajnos, összegezve az elmúlt száz évet, mind a könyvkiadás, mind a -terjesztés lassan visszatér a kezdetekhez, s ez fájóan intő jel (lehet) az elkövetkezendő évekre nézve.
I. korszak: 1918-tól 1948-ig
II.korszak: 1948-tól 1989-ig
III.korszak: 1989-től napjainkig
I. korszak: 1918-tól napjainkig
A trianoni impériumváltást követően a Felvidéken maradt magyarság teljesen légüres térbe került. Az újrakezdés minden téren hatalmas energiákat emésztett fel, s a könyvkiadás és -terjesztés nem tartozott a prioritások közé. A könyv ráadásul nem is tartozott az olcsó mulatságok közé, így a megjelenő könyvek példányszáma ugyancsak alacsony volt, s a legtöbb könyvet a szerzője a saját költségén jelentette meg, s ő gondoskodott a terjesztésről is. Ez azt is jelentette, hogy a kiadott könyvek nem mentek át semmilyen szakmai szűrőn, s ha a szerző a terjesztésben is ügyes volt, akkor egy-egy könyvét elég magas példányszámban tudta megjelentetni. Voltak, akik előfizetőket gyűjtöttek, mások ismerősök, házaló ügynökök segítségével próbáltak betörni a felvidéki háztartásokba. Több lap is adott ki alkalmilag könyvet, mégpedig a már kinyomott szedést használták fel a könyvhöz. Több könyv keskeny, újsághasábokra emlékeztető formátumban került kiadásra, s olyan volt, mintha a lapok különnyomata lett volna. Ilyen kiadvány volt például Fülöp Zsigmond könyve a Jókai Egyesületről a Komáromi Lapokban vagy Sas Andor monográfiája Riedl Szendéről a Magyar Újságban. A kassai Renaissance Könyvtár ezzel a módszerrel egy egész elbeszélés- és versgyűjtemény-sorozatot adott ki a Kassai Naplóban megjelent írásokból. Így jelent meg Kaczér Illés Dr. Hulla, Jarnó József Önarckép vagy Darkó István A legnagyobb úr c. könyve is. József Attila tervezett, a Tüzek éneke c. kötete viszont nem jelent meg. Az első években ezen kívül többnyire magányosan jelentek meg könyvek a Felvidéken, pl. Érsekújvárt Ölvedi László (Hangulatok), Rimaszombatban Győry Dezső (Százados adósság), míg Ungváron Mécs László verseskötete (Hajnali harangszó) került kiadásra.
Az intézményes könyvkiadás gondolata először Komáromban merült fel, az 1920-ban megalakult országos kulturális szervezet, a Szlovenszkói Magyar Népszövetség vette tervbe, de a csehszlovák hatóságok akkor még elzárkóztak a gondolattól. Az első kiadói fecske Berlinben jelent meg, az ott élő irodalomtörténész, Farkas Gyula kezdeményezésére. A Voggenreiter Verlag a kassai Kazinczy Társaság közreműködésével 1924-től 1928-ig több mint húsz csehszlovákiai magyar író könyvét jelentette meg. Itt jelenik meg pl. Mécs László (Rabszolgák énekelnek) és Ölvedi László második verseskötete (A bányász éneke), de Berlinben adják ki a pályakezdő Egri Viktor novelláskötetét (Pierre találkozása), ahogy Tamás Mihály is innen indul (Tavaszi látomás). 1927-ben jelenik meg Győry Dezső Új arcú magyarok c. verseskötete is. A Kazinczy Társaság Sziklay Ferenc szívós munkája eredményeképp 1925-ben megszervezi a Kazinczy Társaság Könyvbarátai nevű könyvpártoló szervezetet, majd két évvel később megszervezik az önálló könyvkiadást is Kazinczy Könyv- és Lapkiadó néven. 1938-ig nagyjából hatvan könyvet adnak ki átlag kétezer példányban. Ezen kiadványok többsége szlovenszkói magyar jobboldali író műve volt, de pár magyarországi és erdélyi szerzőnek is kiadást biztosítottak. 1931-ben jelent meg Vécsey Zoltán A síró város c. háromkötetes regénye, amelyet a hatóságok elkoboztak, így a kiadó nehéz helyzetbe került, s a székhelyét is kénytelen volt áthelyezni Tornaljára. A kiadó adta ki Darkó István, Győry Dezső, Egri Viktor, Sebesi Ernő, Jarnó József, Szabó Pál, Féja Géza műveit is. Ők szervezték meg 1929 decemberében az Országos Magyar Könyvhetet is. A baloldali írók az eperjesi Globus nyomdához tartozó Pallas Kiadó és Könyvkereskedésnél találtak kiadói menedékre. Ez a kiadó adta ki a Fábry Zoltán szerkesztette, Az Útat is. Az Út Kiskönyvtára sorozatban jelent meg a Balogh Edgár és Fábry szerkesztette Barna könyv is, Az éhség legendáját is ebbe a sorozatba tervezték, de a hatóságok a kötetet elkobozták.
A magyarországi kiadók közül a Franklin Társulat 1935-ben egy tízkötetes szlovákiai magyar könyvsorozat (többek között Mécs László és Szenes Piroska műveit adják ki) megjelentetésére vállalkozott, ahogy terven felül megjelentették a Szlovák elbeszélők c. antológiát is. A harmincas években átfogó kiadói program keretében a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (ismertebb nevén Masaryk Akadémia), valamint a Tátra Könyv-, Lapkiadó és Könyvkereskedelmi Részvénytársaság is megpróbálkozott a könyvkiadással. A Masaryk Akadémia a Prager Könyvkiadóval is tárgyalt az együttműködésről, de a már aláírt szerződést később felbontották. A nagyszabású tervekből végül anyagi gondok miatt vajmi kevés valósult meg, mindössze hat kötet jelent meg. Az akadémia gondozásában jelenik meg Sellyei József, Morvay Gyula, Ilku Pál, Szucsich Mária, Kaczér Illés, Szabó Béla és Martin Kukučín Farkas István fordításában.
A pesti születésű Prager Jenő a Magyar Tanácsköztársaság bukása után emigrált Bécsbe, ahol elsősorban német nyelvű könyveket jelentetett meg. Mivel Ausztriából engedélyezett volt a könyvek behozatala Szlovenszkóra (míg Magyarországról nem), így magyar könyveket is megjelentetett. 1935-ben átköltözött Csehszlovákiába, s itt folytatta kiadói munkáját, bár magyar könyvet csak elvétve adott ki.
A már említett Tátra Könyvkiadó 1937-ben indult, s a könyvek mellett lapot is megjelentetett, de alig egy évig bírta a politikai nyomást, így mindössze pár kötet jelent meg a gondozásukban. Ők adták ki Darkó István Deszkaváros, Féja Géza Régi magyarság és Tamás Mihály Sziklán cserje c. kötetét, s az ő kiadásukban jelent meg a Tátra almanach, amely Kassát, Eperjest, Lőcsét, Losoncot és Érsekújvárt mutatja be. Említést érdemel még az Írók Kiadóvállalata (IKVA), amely 1928-ban Pozsonyban alakult meg, s erejéből négy regény (Egri Viktor, Barta Lajos, Szucsich Mária, Sándor Imre), s egy verseskötet (Mihályi Ödön) kiadására futotta.
1934-ben Nyitrán indul útjára a Híd Irodalmi Szövetség, amely egy négykötetes antológiával robban be a köztudatba. Az antológia 38 szlovenszkói, 24 cseh és 23 szlovák írót közöl. A Martonvölgyi László és Dallos István alapította vállalkozás a Szlovák Állam idején is működött, ekkor jelentetik meg a Magyar Album. c. füzetsorozatot.
II. korszak: 1948-tól 1989-ig
1939, az önálló Szlovák Állam megalakulása után 1948-ig gyakorlatilag alig jelenik meg magyar könyv. 1945-ben ugyan véget ér a második világháború, de a győztesek bosszúja nem ismer határokat: jogfosztottság, kitelepítés, reszlovakizáció következik. Csak az 1948-as kommunista hatalomátvétellel változik a helyzet. December 15-én megjelenik az Új Szó első száma, pár hónappal később megalakul a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok), s elindul a könyvkiadás is. 1949 elején jelenik meg az első magyar nyelvű könyv (Klement Gottwald: 1948 februárja), s ezzel szinte egyidejűleg több politikai kiadvány, brosúra is napvilágot lát. Ezeket a Tatran mellett a Pravda Könyvkiadó Vállalat jelentet meg, amely elindítja a Magyar Könyvtárt, amely 1949 és 1952 között működik, s mintegy 80 kiadványt jelentetett meg. A politikai jellegű kiadványok mellett megjelennek az első szlovákiai magyar művek is, így Egri Viktor, Dénes György vagy Szabó Béla egy-egy kötete. De kiadják Petőfi Sándor Válogatott verseit és Illés Béla Kárpáti rapszódia c. regényét, ahogy a kiadó gondozásában jelenik meg Mark Twain Tom Sawyer kalandjai c. ifjúsági regénye is. A Magyar Könyvtár az indulásától kezdve együttműködik a budapesti Szikra és Szépirodalmi Könyvkiadóval, s 1950-ben elindítják a Magyar Könyvbarátok Körét is, amelynek két évvel később már 15 ezer tagja van.
A szépirodalmi kiadó szerepét a Pravda Magyar Könyvtárától 1953 január elsején a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó veszi át, amely formálisan ugyan a Csemadok Központi Bizottságához tartozik, azonban teljes önállósággal rendelkezik. Még abban az évben aláírják a csehszlovák-magyar könyvkiadási egyezményt, amely rendezi a magyarországi partnerkiadókkal való kapcsolatot, valamint a közös kiadású művekkel összefüggő politikai és gazdasági kérdéseket. Már az első évben 47 művet jelentettek meg, a kortárs szlovákiai magyar irodalom mellett nagy hangsúlyt fektetnek a műfordításra is. A kiadó vezetője Fendt Pál volt. 1956-ban újabb változás következik, a kiadót beolvasztják a Szlovák Szépirodalmi Kiadóba, a későbbi Tatranba. A kiadó magyar szerkesztősége 1947 és 1967 között 128 magyar, 111 szlovák és 148 cseh művet jelentetett meg. Ezekben az években jelentősen javulnak a magyar nyelvű könyvkiadás személyi és műszaki feltételei is. Ekkor jelentkezik több művével Fábry Zoltán (Emberek az embertelenségben, Európa elrablása, Harmadvirágzás), Dobos László (Messze voltak a csillagok, Földönfutók), Duba Gyula (A nevető ember, Csillagtalan égen struccmadár), Egri Viktor (Égő föld), Ordódy Katalin (Nemzedékek), L. Kiss Ibolya (Tátraalji rapszódia, Az asszony tragédiája), Mács József (Téli világ, A kamasz), Bábi Tibor (A forrás éneke, Könny a mikroszkóp alatt), Tőzsér Árpád (Mogorva csillag, Kettős űrben), Cselényi László (Keselylábú csikókorom, Erők), Ozsvald Árpád (Júdása én nem lehetnék, Földközelben), Zs. Nagy Lajos (Ének a tisztaságról), Csanda Sándor (Valóság és illúzió, Első nemzedék) és Turczel Lajos (Írás és szolgálat, Két kor mezsgyéjén). Amíg 1949 és 1953 között évente átlag 14-16 tétel jelent meg, 1956-ban 41 mű (150 ezer példányban), addig 1959-ben már 35 mű 230 ezer példányban, míg 1968-ban 35 tétel 326 ezer példányban. A Tatran mellett más kiadók is jelentettek meg (elsősorban szakmai) kiadványokat, de szépirodalmat (Egri Viktor, Rácz Olivér) is.
A Prágai tavasz forgatagában 1969 január elsején kezdi meg tevékenységét a Madách Könyv- és Lapkiadó. Még ennek előzményeként már két évvel korábban megalakult a Tatran Magyar Üzeme. Már ennek vezetője is Dobos László volt, aki a Madách első igazgatója is lesz. Őt ezen a poszton Fónod Zoltán követte. A kiadónak eredetileg két szerkesztősége (eredeti magyar irodalom és fordításirodalom), 1976-ban a fordításirodalom szerkesztősége kettéoszlott cseh illetve szlovák irodalom szerkesztőségére. Ez utóbbit Tőzsér Árpád vezette éveken keresztül. 1969-ben 28 mű jelent meg 223 643 példányban, 1977-ben 52 mű 427 065 példányban, míg 1981-ben 55 kiadvány 483 ezer példányban. A kiadó tevékenységében a könyvkiadás mellett fontos szerepet töltött be a terjesztés is. Ennek érdekében több könyvsorozatot is elindítanak, 1977-ben indul útjára a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozata, amelyet húsz kötetre terveztek. Ebben a sorozatban jelent meg Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz, Duba Gyula Szabadesés – Vajúdó parasztvilág, Egri Viktor Agnus Dei – Égő föld, Dobos László Földönfutók – Egy szál ingben, Szenes Piroska Csillag a homlokán vagy Gál Sándor Új Atlantisz c. kötetei. A fordításirodalom népszerűsítésére indult a Madách-Európa Kiskönyvtár sorozat. 1980-ig működött a Magyar Könyvbarátok Köre (MKBK), amelynek évente négy művet tartalmazó alapsorozatában 124 kötet jelent meg. A körnek 1980-ban hétezer tagja volt, de 1981-től a könyvklub addigi jellege gazdasági okok miatt megszűnt. 1965-ben indult el a Versbarátok Köre (VBK) is, amely szintén 1980-ig működött az eredeti formájában. 1978-ban indította útjára a kiadó a legkisebbek számára az Első Osztályosok Ajándékkönyve sorozatot, míg 1981-ben indul útjára a tehetséges fiatal írókat felkaroló Főnix Füzetek sorozat. De a Madách gondozta az Iskolások Könyvtára sorozatot is, amelyet kiegészített a magyarországi Diákkönyvtár sorozat. A Madách Kiadó kiadványainak 90-95 százaléka a magyarországi könyvpiacra is eljutott, mintegy félmilliós példányszámban, míg onnan évente 170-180 mű érkezett Csehszlovákiába 350-400 ezres példányszámban. Mint említettük, más kiadók is jelentettek meg magyar kiadványokat, főleg szakmai jellegű könyveket és folyóiratokat. Az állami könyvterjesztő révén közel 50 könyvesbolt forgalmazott Szlovákiában magyar nyelvű könyveket, Pozsonyban és Kassán kizárólag csak magyar könyveket forgalmazó bolt is működött, amelyek egészen a kétezres évek elejéig működtek.
III. korszak: 1989-től napjainkig
A rendszerváltás után az állami könyvkiadás megszűnt, a rendszerváltást túlélő, valamint az újonnan alakult kiadók a bevételeikből, valamint állami és pályázati támogatásból próbálják magukat fenntartani. Csehszlovákiában, majd 1993-tól Szlovákiában is számos új kiadó alakult, amelyek egy része máig működik. A Madách Kiadó örökébe a Madách-Posonium Kft. lépett, s az egészen 2014-ig, Dobos László haláláig működött. A kiadó számos „egykori feladata” folytatását kötelességének tekintette, hetilapot (Szabad Újság), irodalmi lapot (Irodalmi Szemle) adott ki, s erejéhez mérten tovább működtette a magyar könyvesboltokat is. Ezek többsége fokozatosan megszűnt, a két kizárólag magyar könyveket forgalmazó bolt közül előbb a kassait, később a pozsonyit is kénytelenek voltak feladni. A pozsonyi a Mihálykapu utcából előbb átköltözött a Csemadok székházába, de már ott sem bizonyult életképesnek. Ahogy megszűnt a szepsi, a komáromi és a királyhelmeci bolt is. A kiadó létezése húsz éve alatt a szlovákiai magyar múltat feldolgozó, létfontosságú művek egész sorát adta ki, így a kiadó jelentette meg A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonát (1918-2004), de a Magyar Antaeus sorozatot is, amely több tucat kiadványban próbálta menteni a menthetőt, s nemcsak az egykor már nagy sikert aratott könyveket jelentette meg új kiadásban, de az első nemzedék alapozó tagjaira is megpróbálta felhívni a nagyközönség figyelmét. Dobos László halála után Csanda Gábor vezetésével jött létre a Madách Egyesület, amely a Madách-Posonium hagyatékából szerette volna megmenteni az Irodalmi Szemlét és a Tücsök c. gyermeklapot. Az Irodalmi Szemlének jelenleg már online változata is működik, de a kiadó a pályázati források függvényében évente 2-3 könyvet is megjelentet.
1991-ben jött létre a Kalligram Kiadó Szigeti László vezetésével, amely gyorsan betagozódott az egyetemes magyar irodalomba, s ma már végleg áttette a székhelyét Budapestre, s Pesti Kalligram néven működik. A rendszerváltás után jött létre az AB-ART, a Microgramma, az Ister, a Vox nova, a Pannonia, a Plectrum Kft. (ezek mára megszűntek), a Méry Ratio, a Nap Kiadó, a Lilium Aurum, s lapot és könyvet a Szlovákiai Magyar Írók Társasága is ad ki. Természetesen több magyarországi kiadó is vállalkozott felvidéki alkotók műveinek a megjelentetésére, a Püski Kiadó adta ki Mács József Öröködbe, Uram! c. monumentális tetralógiáját.
A szlovákiai magyar kiadók életében súlyos törést jelentett egy 2012-es kormányhatározat, amely kizárta a támogatandók közül az ún. profitorientált cégeket, így erre a szomorú sorsra jutottak a könyvkiadók is. Többségük kénytelen volt átalakulni polgári társulássá, s nevet változtatni. Az egyre kaotikusabb viszonyok miatt sokan ismét a magánkiadás felé fordultak, s könyvbemutatókkal népszerűsítik a saját könyveiket. Nem is sikertelenül, a Rimaszombatban élő Szomolai Tibor első három regényéből (Felvidéki saga, Fáklyavivő, A klán) több mint 20 ezer példány kelt el, sőt utóbbit már szlovákra és németre is lefordíttatta a szerző, így sikerült betörnie a szlovák és a német könyvpiacra is. De nem ő az egyetlen, aki ezt az utat járja. Mások magyarországi kiadók támogatásával próbálják megjelentetni a regényeiket. „Az ügyeskedő szerzők az átlagolvasó ízlését kihasználva néha jelentős népszerűségre tettek szert” – írta az 1918 utáni kezdetekről Csanda Sándor. Végignézve a jelenlegi helyzetet, nagyjából ismét itt tartunk.
Még borzasztóbb helyzetben leledzik a könyvterjesztésünk. Mint feljebb írtuk, könyvesboltjaink nagy része megszűnt, alig pár állja már csak a sarat (Komárom, Dunaszerdahely, Rimaszombat), valamint egy-két szlovák könyvesbolti hálózat (Panta rhei) forgalmaz magyar könyveket. A Dunaszerdahelyen működő, Győry Attila vezette Családi Könyvklub inkább a szélesebb körű olvasói igényekre fókuszál, minőségi szépirodalom alig jelenik meg nála. Jellemző a gyászos helyzetre, hogy évek óta nem jelenik meg Felvidéken az elemi művelődési igényeket kielégítő naptár sem (a Madách Posonium megszűnése után pár évig a Vasárnap c. hetilap próbálkozott vele). 2020-ban a helyzet tehát korántsem rózsás, a kiadók erejét felemészti egy-egy mű kiadása (ez főleg a kiadásra vonatkozik, többnyire már se szerkesztőre, se lektorra nem futja), a megjelent könyveket az adott mű szerzője magánszorgalomból terjeszti, ha van hozzá affinitása. Amint azt a rimaszombati Tompa Könyvesboltban megtudtuk, náluk a szlovákiai magyar kiadvány egyre ritkább termék, többnyire azok kaphatók, amelyeket a szerzőik magánkiadásban jelentettek meg, s elemi létérdekük a könyvük terjesztése, vagy amelyeket ugyan profi kiadó jelentetett meg, de a szerzője maga hozza be a boltba. Utóbbi, profi kiadónál megjelent kötetekről elvétve recenziót, kritikát is olvashatunk (Új Szó, Irodalmi Szemle, Kalligram, Opus), magánszerző által kiadott műről nagy ritkán, elvétve. Holott nem egy megüti, sőt meghaladja a profi kiadók által megjelentetett művek mércéjét.
Juhász Dósa János
Felhasznált irodalom:
A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004 – Csanda Sándor, Szeberényi Zoltán és Fónod Zoltán szócikkei, (Madách-Posonium, 2004)
Fónod Zoltán: Magyar könyvkiadás Csehszlovákiában (Tegnapi önismeret, Madách Kiadó, 1986)
Turczel Lajos: Könyv- és lapkiadásunk fejlődése a felszabadulás után (Portrék és fejlődésképek, Madách Kiadó, 1977)
Zalabai Zsigmond: Könyv, ember, társadalom (Irodalmi Szemle, 1979/2)
Kövesdi János: magyar nyelvű könyvkiadás Csehszlovákiában 1945 után (Irodalmi Szemle 1979/2)
Végh László: Könyvek és olvasók (Irodalmi Szemle 1979/2)
Szeberényi Zoltán: Emlékezés a húszéves Hídra (Irodalmi Szemle, 1965/6)
