Wittner Mária
1937-ben született, politikus. Tizenkilenc évesen vett részt a forradalomban, amelyhez az első napon, a Rádió ostromakor csatlakozott. Október 24-én került a Corvin közi csoporthoz, ahol segített a sebesültek ellátásában. Később egy másik közeli ellenállócsoporthoz, a Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozott. A fegyveres harcokból is kivette a részét. November 4-én a harcok közben megsebesült és kórházba került. Nem sokkal később Ausztriába ment, azonban néhány hét múlva hazatért és segédmunkásként dolgozott. 1957-ben letartóztatták, halálra ítélték, majd ítéletét életfogytiglanra módosították. 1970-ben az utolsó forradalmárok között szabadult. Varrónőként, majd takarítónőként dolgozott, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett. A rendszerváltoztatást követően aktív szerepet vállalt számos 1956-os szervezet munkájában. 2006-tól 2014-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt. Az 1956-os Emlékbizottság védnöke.
Van hitem és szeretem a hazámat, a történelmünket. És kinézek a határon túlra is. Nem pártoskodom, nemzetben gondolkodom.
Wittner Mária, Simon András grafikáival megjelent verseskötete kiváló bizonyíték arra, hogy egy-egy költeményt nem csak a szokott módon lehet megközelíteni, olvasni, értékként kezelni.
Egy életszakasznak, egy korszaknak, a bajtársaknak emléket állító szerző ezzel kíván lelki megbékélésre találni, de sohasem felejteni….
