A magyar hősepikát nem lehetett kiirtani – annak átkreált formája került fel a templomok falaira, azért, hogy a hívők szembesüljenek vele nap mint nap.

A folklorisztikán belül kiemelt témája a magyar anyanyelvű cigányság szóbeli költészetének a vizsgálata. Ennek legfontosabb eredménye az elveszettnek hitt magyar hősepika összefüggő szövegemlékének a feltárása, amely révén igazolni lehet azokat a korábbi vélekedéseket, amelyek szerint a középkori krónikáinkból és templomi falképekről ismert ún. Szent László-legenda hősepikánknak a keresztényesített emléke, illetve, hogy a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának sokat idézett, ám soha hitelt érdemlően meg nem magyarázott jelenetsora nem más, mint egykori pogány hősepikánk legszebb képi megjelenítése. B. Kovács István könyveiben ezekre a kérdésekre keresett és adott választ.

Világ Vitézë – Magyar hősepika

A magyar hős epika bő két évszázada foglalkoztatja írástudóinkat. A téma iránti kiemelt érdeklődés nem sajátosan magyar jelenség! A nemzettéválás folyamatának kezdetén a különböző európai népek a nemzeti identitás egyik sarokkövét vélték meglelni a hősénekben, -eposzban, naiv-, vagy népeposzban. A téma tehát a 19. század elejétől kísért! Azóta is szorgosan gyűjtögetjük az adatokat legrégibb krónikáinkból, balladáinkból, meséinkből, hitvilágunkból, nem feledkezve meg a képi ábrázolásokróI sem, s bevonva a kutatásba a rokon keleti népek gazdag epikai emlék anyagát is. Szedegetjük a morzsát, miközben a hősepika a maga teljességében végig itt volt az orrunk előtt! Igaz, nem verses formában, azaz hősénekként maradt fenn, hanem prózában. Így is több mint rejtély, hogyan nem sikerült kétszáz év alatt megtalálni…

A Szent László legenda szóban és képekben

Kovács István a Világ Vitéze – Magyar hősepika című könyvében cáfolta meg azt a két évszázad alatt beidegződött vélekedést, hogy a honfoglalás előtti magyar hősepika elveszett. Bebizonyította azt is, hogy a középkori Szent László-legenda ennek a pogány hősepikának keresztény köntösbe bújtatott változata. Ezt a témát tárgyalja a jelen könyv is. A bevezető tanulmányt (“Világ-Szépségë, majd akit ő kiválaszt, azé’ lësz!”) B. Kovács István, írta, aki egyben a könyv szerkesztője is, a falképek fotóit Móser Zoltán készítette. A templomi falképekről készült színes felvételeken kívül tartalmazza a kötet a legendának a középkori krónikáinkban és egyéb korabeli emlékeken fennmaradt feljegyzéseit és ábrázolásait, valamint a fellelhető párhuzamokat is. A könyv azonban nem csupán a legendát, annak hősepikai előzményeit mutatja be, de kitér arra is, hogyan vált a történetben szereplő leány később az ország patrónájává, illetve az eredetileg pogány epikus hős László által kereszténnyé és szentté. Érzékelteti azt az átalakulást, amelynek következtében pogány hősepikánkból keresztyén nemzeti mítosz lett. Az A4-es formátumú, 115 oldalnyi, reprezentatív kiállítású kötet nem csupán a paradigmaváltás szükségességét veti fel a magyar hősepikával kapcsolatban, de erősíti önismeretünket, s a politikai határokat átívelő nemzeti egység eszmeiségét is. A hősepika ugyanis több mint szakmai kérdés. A hősepika nemzeti ügy! Jelkép, amelynek ott a helye legszentebb közösségi szimbólumaink, a koronázási ékszerek, címer, zászló és himnusz mellett.