Bence Lajos
Göntérházán született, egy olyan szlovéniai magyarok lakta faluban, mely kis lélekszáma ellenére sok értelmiségit, diplomás embert, költőt adott a szlovéniai magyarság számára. Bence Lajos az ELTE-n végzett magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, majd irodalomtudományból bölcsészdoktori fokozatot szerzett. A szíve azonban visszahúzta Szlovéniába, azóta ott tevékenykedik.
Bence Lajos jelenleg nyugdíjas, de korábban a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet (MNTI) igazgatója, a Népújság felelős szerkesztője, újságírója, József Attila-díjas költő, tanulmányíró, publicista, pedagógus. A 2019-es év Prima Primissima-díj vonatkozó Zala megyei díjának elnyerője. Számos vereskötet szerzője, de mindezek mellett kórustag, szőlőtermelő és borkedvelő.
„Ez a könyv a kisembert próbálja kárpótolni, kicsit fölmenteni azoktól a dolgoktól, amiket a háború után kénytelenek voltak elszenvedni.”
Az Egyszer én is – Muravidéki történetek című könyv – a tanulmányok és versek után – a szerző első novelláskötete, mely szókimondó, sajátos humorral megírt novellákat tartalmaz. A történetek kitaláltak ugyan, de valós élethelyzeteken alapulnak.
A kötetből Varga Bodó Anita olvasott fel, Tanai Ibolya, az est moderátora pedig nemcsak a könyvről kérdezte a szerzőt, hanem annak életéről is mesélt. De méltatta a kötetet a szintén József Attila-díjas költőtárs, Devecseri László is, aki azt mondta: az életpálya íve mellett a gyerekkor őszintesége és tisztasága van jelen a kötetben, meg persze a humor.
“A kötet a lendvai magyarságnak is jelentős érték” – mondta Kepe-Kocon Lilijana, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) munkatársa. “Az írott szó az egyik legfontosabb pillére minden határon túli kisebbségnek, és mi, az elmúlt 22 évben – amióta az MNMI működik – nagyjából 350 könyvet jelentettünk meg. A határok szinte ma már nem léteznek, csak a fejekben, a mai esemény arról szól, hogy törlődjenek ezek a határok is.”
A jóhangulatú könyves délutánon a szerző – kötetei mellett – meglepetésként saját díjnyertes borait is elhozta, így közönségének nemcsak lelki táplálékkal szolgált, de meg is vendégelte őket.
