Szilágyi István legújabb regényei

 

“Szépíróként hamar megmutathatta tehetségét: 1964-ben a Forrás-sorozatban lát napvilágot első novelláskötete, a Sorskovács, benne azzal az elbeszéléssel, az Ahol nem történik semmi cíművel, amelyik első díjra érdemesült a hetilap állami ünnepi novella–pályázatán. Az első kötethez hasonlóan a második (Ezen a csillagon) is kedvező fogadtatásra talált: a szocialista realizmus előírta sablonoktól szabadult munkásábrázolást dicsérhették bennük. Azt, hogy munkás hősei számára csakis az olyan feladatoknak van értéke, amelyek meghaladják az erejüket, és hogy „életelemük a kaland”, végül pedig hogy a „határátlépő” alakjainak az akarat (nem pedig a hit, az eszme, az ideológia) az „útlevelük”. Szorgos és termékeny évek ezek Szilágyi István írói pályáján: 1969-ben regénnyel jelentkezik, rá két évre pedig újabb novellákkal. Az Üllő, dobszó, harang és a Jámbor vadak némely elemző szerint a Kő hull apadó kútba, az 1975-ös kiadású, mára a klasszikusok rangjára emelkedett-kanonizált regény genezisének is számít. És valóban: maga az író említi, hogy az Üllő…-t eredetileg három kötetesre tervezte, s a Kő hull… főhősnőjének története a második kötet végén kezdődött volna. A novelláskötet esetében pedig nemcsak a helyszín, Jajdon azonos, hanem a társadalmi szerkezet, az alá-fölérendeltségi viszony is. Erre az időre már a díjakban kifejeződő siker is Szilágyi István nyomába szegődik: első hivatalos elismerése a romániai KISZ irodalmi díja 1972-ben, ezt követi három év múlva egyszerre kettő: ismét egy hivatalos, a Romániai Írószövetség díja és egy privátnak mondható, az Utunk által felkért kritikusok Pezsgő-díja.”