Gábor Zoltán: Keserédes emlékek

Gábor Zoltán önéletírása valójában a művész önfeltáró lélekelemzése, és vallomásszerű megfogalmazása folytán ebben a szépirodalmi műfajban a legjobbak közé tartozik. Az önéletírás bizonyos értelemben az emlékiratnak az író egész életére kiterjedő változata. Ennek bizonyítékául szolgál a Keserédes emlékek, amelyet minden elismeréssel ajánlottam kiadásra, hiszen Gábor Zoltán megérdemelte, hogy hírt adjon önmagáról és koráról, arról a multikulturális létről, amelyben élt és amelyet megélt. A műfaj nem ritkaság a magyar irodalomban (Mikes Kelemen, Márai Sándor, Rákóczi Ferenc, Bethlen Kata stb.), Gábor Zoltáné is figyelemre méltó önéletrajzi mű. Miért? Véleményem szerint egy nép történetét a következő tényezők szabják meg: a hely, ahol él és azok a körülmények, amelyek között élnie kell, valamint a népben rejlő erők és tulajdonságok, a népet vezető szelle mi-erkölcsi értékek, az eszmék, amelyek eltöltik a közösség lelkét. Mindez Gábor Zoltán szülőföld iránti szeretetére és a zágrábi életére is érvényes volt.