György Attila: Tájképek, harcosokkal
3.000Ft
György Attila csíkszeredai, József Attila-díjas romániai magyar író, újságíró, szerkesztő. A Tájképek, harcosokkal elbeszélések gyűjteménye, melyek leporellószerűen nyílva egymásba, dacosan, vonzón kalandoznak a történelemben, hiszen van itt római, orosz, honfoglalás kori és a kalandozások zűrzavaros korát idéző történetek is.
A könyvet a Bayeux-I kárpit gyönyörű fragmentumai illusztrálják.
“A lektűr sok szakmabeli tudatában úgy él, mint könnyű, értéktelen, felejthető irodalmi mű. György úgy véli: a művészi alkotás nemcsak elgondolkodtat, szembesíti az olvasót önmagával, hanem szórakoztat is. A Tájképek, harcosokkal érdekes olvasmány, nem kell föltétlenül megváltania a világot. Van, amit az ember egyszerűen azért ír, mert jó olvasni. „Ha valaki olvassa ezt a könyvet, nem hiszem, hogy kardot ragad és levágja az ellenség fejét. Olyan, mintha tájképet néznél, csak megelevenednek rajta az emberek” – mondotta.
Az egyik elhangzott, A kardviselésről című részlet szerint a kardnak lelke, személyisége van. Lehet puszta eszköz az ember kezében, de lehet parancsoló is. A karddal nem vágnak sem kenyeret, sem szalonnát, sem disznót, gyilkolásra készült.
„A kard, mint eszköz és műalkotás: mindig időszerű. A kard használata, a karddal ölés az, ami nem mindig időszerű. Azt is mondhatják: mostanság keveseknek adatik meg, hogy kardja lehessen. Úri passzió, amely nem jut el a közemberekig. Ezen is mosolyogni lehet: mert kardja mindig és mindenkor csak a nemeseknek volt. A harcosoknak, és azoknak, akik bátorsággal vagy szellemi erővel nemessé tették magukat”.
A kötetben található esszéisztikus eszmefuttatások visszautalnak a Harcosok könyvére, amely igen agresszív olvasmány, ahogy Muszka Sándor mondja: „fröcsög benne a vér”. György írásművészetét két fontos vonulat határozza meg: a harc és a boszorkányok, vagyis a nők – állapította meg Orbán János Dénes. Kérdését, hogy miért harcos alkat, a szerző ekképp válaszolta meg: minden normális férfiember életét az elveiért, meggyőződéséért folytatott harc (ami alatt nem föltétlenül a fizikai erőszak értendő) és a nők vezérlik. Lehet, hogy pont a boszorkányok miatt vagyok harcos alkat –tette hozzá nevetve.
„Legyezőszerűen nyílnak szét György Attila történelemben kalandozó elbeszélései, visszautalnak a Harminchárom című regény ezer éven átívelő, sodró sors-kavalkádjára, ahol a nemzedékek életében törvényszerűen bekövetkező ismétlődések és variációk ugyanarra kérdeznek rá, makacsul és következetesen: mi a szabadság, mikor és hogyan lehet az ember szabad? És a Harcosok könyve traktátusához írt történeteknek is felfoghatók…” – fogalmaz Bogdán László a kötet fülszövegében. A Tájképek, harcosokkal legnagyobb része a római történelembe vezeti el az olvasót, amelynek az író nagy szerelmese, habár mélységesen megveti a rómaiakat az etruszk kultúra beolvasztásáért. De találkozunk a kötetben a magyar múlttal is (Kalandozások kora. A „tizenegyezer szűz”).” (Varga Melinda, irodalmijelen.hu)
ISBN: 9786069298206
Oldal: 47 oldal