Kovács Sándor: Verecke – a honfoglalás kapuja

A legtöbb nép történelme során átélt olyan nemzetformáló eseményt, amely önazonosulása szempontjából örökre kitörölhetetlenné vált. Az idő múlásával ezek a történések a nép tudatában szakrális jelképeket keltenek életre. A magyarság számára ilyen VERECKE. E szó hallatán minden magyar ember ugyanarra gondol, és azonnal a HONFOGLALÁSSAL társítja.

A honfoglalók főserege Árpád vezetésével a Beszkidek Vereckei-hágóján kelt át és lelt új hazára. A honfoglalás kapujának is nevezett hágó és alatta a Latorca völgye – a Vereckei-szoros – Kárpátalja történelmi pátosszal telített, gyönyörűséges vidéke. Ha felkapaszkodunk a Vereckei-hágóra nemcsak a Kárpátok friss fuvallata érint meg bennünket, nemcsak azt látjuk miként ölelkeznek a hegyek és völgyek ölén a lombok, a patakok vizének pezsgő habjai, nemcsak a hangulatos faházak, fatemplomok mesevilágába képzeljük bele magunkat, hanem egy pillanatra átéljük Árpád és honfoglaló népének értünk is megtett, könnyűnek egyáltalán nem nevezhető útját. A honfoglalás emlékét őrző bércek között, a történelmet formáló események színhelyén szívünk hevesebben kezd verni, és olyan érzés kerít hatalmába minden magyar embert, amely egyszerre jelenti a honfoglalást, Árpádot, őseinket és hányatott történelmünket.

Sajnos azonban nem mindenki tudja, a valóságban mi is rejtőzik a honfoglalás jelképévé vált „Verecke” mögött, nem mindenki ismeri az ott emelt emlékművek állításának körülményeit, azok nemzetünkhöz hasonló sorstragédiáját és meglepően kedvező feltámadásukat. Ezért szeretnénk földrajzi és történelmi aspektusból bemutatni a Kárpátok azon szegletét, melynek ékköve a honfoglalás szimbóluma.